A csillagos égbolt rejtett csodákkal teli, és az űrkutatás által nyújtott képek mindig újabb és újabb titkokat tárhatnak fel előttünk. Egy friss felvétel, amely a James Webb űrteleszkóp és a Hubble űrtávcső együttműködésével készült, most egy különleges lencsehatásnak köszönhetően a figyelmedbe kerül.
A felvétel központjában egy hatalmas elliptikus galaxis áll, mint egy királyi központi figura. Körülötte apróbb galaxisok csoportosulnak, szinte mint követői, fehér árnyalatokban ragyogva. Ezek a kis galaxisok a gravitációslencse-hatásban játszanak szerepet, amely egy előtérhalmaz segítségével jön létre. A gravitációs erő szépen elhajlítja a háttérben található galaxisok fényét, ezáltal torzítva és elnyújtva képeiket. Ezek a lencsézett képek olyanok, mintha egy csodás művész alkotásai lennének.
A központi galaxis és az előtérhalmaz között számos vöröses árnyalatú képződmény bukkan fel. Mindezek háttérgalaxisok, távoli és rejtőző entitások a világegyetem peremén. De a történet itt még nem ér véget. A gravitációs lencsehatás következtében néhány ezek közül a képződmények közül több példányban is megjelenik a képen, szinte mint az univerzum sajátos tükörfordítása.
Képzeld el, hogy egy közeli galaxis olyan, mint egy lámpás, amely fényét messze küldi. Azonban a galaxisok távolodva egyre halványabbá válnak a mi szemünk számára. De itt jön a trükk: vannak olyan speciális galaxisok, amelyeknek robbanása, a szupernóva, meglehetősen előre jelezhető és ugyanolyan fényesek. Ezeket a csillagrobbanásokat „standard gyertyáknak” nevezik a tudósok, hiszen a fényességükből és a távolságukból könnyen kiszámítható, milyen messze vannak tőlünk.
A lencsehatás miatt azonban egyes háttérgalaxisok képei eltorzulnak és elnyúlnak. Egyetlen szupernóvát, mintegy űrbeli gyémántot, háromszor látunk meg a képen, három eltérő időben és fényességgel. Mintha az idő maga hajlítaná el a fényt, hogy ne csak az események, hanem az idő múlása is láthatóvá váljon.
Ezek a képek nem csak a csillagászok fantáziáját gyújtják lángra, hanem azt is lehetővé teszik számukra, hogy ellenőrizzék a távolságokat mérő módszereiket. A James Webb űrteleszkóp, a csillagászok legújabb reménysége, új perspektívát kínál a világegyetem megértésében. A fiatalabb generáció pedig azon lehetőség tanúi lehetnek, hogy hogyan bontakoznak ki az űr titkai, hogyan válnak láthatóvá az elrejtett képek, és hogyan formálják át ismereteinket a végtelenűr rejtelmeiről.
